Európai Szabadalmi Egyezmény vs. EU szabadalom

2011. október

Az 1973 óta létező Európai Szabadalmi Egyezménynek (ESZE) köszönhetően egyetlen bejelentés alapján, egyetlen eljárásban szabadalmi oltalmat lehet szerezni az Egyezményben részes tagállamokban.

Az ESZE hátránya az, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalhoz (ESZH vagy EPO) benyújtott – az ESZH által megadott – európai szabadalom csak akkor érvényes a jogosult által kiválasztott, egyezményben részes országokban, ha ezen országokban egy külön eljárással a nemzeti hivatalok előtt hatályosítják azt. Az Európai Szabadalmi Egyezmény rendszere sokkal költségesebb a bejelentők számára, mint a konkurens amerikai vagy japán modell. Az adminisztratív és jogi kiadásokon kívül ez a folyamat jelentős fordítási költségekkel is jár.

Ennek végső soron az lesz a következménye, hogy az EU tagállamok versenyképessége és a nemzeti gazdaságok innovatív képessége csökken: ha a szabadalmi oltalom itt kedvezőtlenebb feltételekkel igényelhető, akkor azt kevesebben fogják igénybe venni, ha pedig az innovatív megoldások nem védhetők (vagy nehezebben védhetők), akkor az itteni piaci szereplőknek kevésbé éri meg a fejlesztésbe fektetni.

A költségesség mellett az ESZE további nehézsége, hogy a jogérvényesítés (a megadott szabadalom alapján történő fellépés eljárása) nem egységes, azt minden egyes tagállamban külön kell kezdeményezni. A szabadalombitorlás miatt tehát minden országban külön pert kell indítani, ami általában még drágább, mint maga a bejelentés. Ráadásul előfordulhat, hogy a bírói gyakorlat és a per eredménye eltérő lesz országonként.

Egy új, formálódó jogintézmény: az egységes EU szabadalom

A fentiekre tekintettel a végső cél az volna, hogy az Unión belül egy feltalálónak csak egy helyre és egy nyelven kelljen benyújtania európai szabadalmi igényét, s innentől kezdve lehetőleg már ne is legyen több gondja vele. Ezért döntött úgy a 27 EU tagállamból 25 ország, hogy előrelép ezen a területen, és egységes, egyszerűbb és olcsóbb európai szabadalmi oltalmat hoz létre.

A Lisszaboni Szerződés által lehetővé tett ún. „megerősített együttműködés” keretében 2010-2011-ben megkezdődött az EU szabadalom („Unitary Patent”) jogi feltételrendszerének kidolgozása (jórészt épp a magyar EU elnökség alatt), melynek lényeges újítása lesz, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) szerint igényelt európai szabadalom megadása után a „nemzeti érvényesítés” eljárási szakaszában az EU szabadalomhoz csatlakozott országok egységesen, egy országként lesznek megjelölhetők, és ott külön hatályosítási (validation) procedúra nélkül érvényes lesz a szabadalom.

A jogérvényesítés és a jogalkalmazó fórumok kérdése kapcsán azonban egy újabb probléma merült fel. Az Európai Bíróság nem hagyta jóvá az közös európai szabadalmi bíráskodás tervezett rendszerét. 2011. március 8-án közzétett (1/09. számú) véleményében az Európai Unió Bírósága úgy foglalt állást, hogy az „integrált” szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló nemzetközi megállapodás-tervezet a jelenlegi formájában nem felel meg az uniós jognak, a tervezett szabadalmi bíróság nem egyeztethető össze az uniós joggal.

Az egységes európai szabadalmi rendszer nyelvi alapjairól már megszületett a döntés, amely szerint az angol, a francia és a német a szabadalmi oltalom "hivatalos" nyelve. Emiatt Olaszország és Spanyolország még nem csatlakozott az együttműködéshez. Ők ugyanis a csak angol nyelvű verziót támogatták.

A jövőben tehát még megoldásra vár az EU szabadalom kikényszerítésére hivatott uniós szabadalmi bíróság felállításának ügye, figyelemmel az Európai Bíróság véleményére.

 
Copyright © 2011 Pintz és Társai Kft.- Minden jog fenntartva.